Olaszország 2012

Ebben az évben  – egy kis családi ráhatással – Olaszországban voltunk nyaralni. A végcél Caorle volt, de menet közben több helyszínt is bejártunk. A nyaralás első napja nagyrészt az utazással telt, de a nap vége felé megálltunk Gradoban és Aquileiaban. Sajnos az utazás nem volt jó hatással rám. Amikor Gradoban kiszálltunk kicsit rosszul vettem, hogy kb. 1 óra alatt beszáguldottunk a katedrálishoz, azt körbejártuk és már fel is szálltunk a buszra. Hasonló villámlátogatást tettünk Aquileiaban is. Így nem tudtam ráhangolódni a római építészet ezen alapjaira… nem kizárt, hogy ez a képeken is meglátszik, a számukon mindenképp.

Másnap mindannyian kisétáltunk a városba és a Párom szülei bemutatták a települést. Persze mi közben a fényképezőgépeket nem pihentetve rögzítettük a pillanatokat. A délelőtti séta és ebéd után kimentünk a strandra. Délután egy vihar felfrissítette a levegőt. Amint az idő engedte ismét kimentünk a városba vihar utáni és esti képeket készíteni.

Harmadik napon egy egész napos kirándulás tettünk Velencében. Kicsit féltem az úttól, hogy az egész egy nagy rohanás lesz. ennek ellenére kellemesen csalódtam. Jártunk egy jó nagyot, de azért láttunk is a városból érdekes képeket, valamint a Canal Grandén való vaporettózás felejthetetlen élmény volt. A nap végén bementünk Szent Mark bazilikába. Gyönyörű egy épület, teljesen lenyűgözött. Mondjuk egy kicsit csalódtam annyiban  hogy elvileg nem lehetett bent fényképezni – mi kint is hagytuk direkt a fényképezőgépeinket – ennek ellenére rengetegen fényképeztek. Zavaró volt. Bár hozzáteszem a bazilika megvilágítása nem is volt megfelelő a fényképezéshez. Ez valamelyest megvigasztalt. Utána egy kis kávézás után elhagytunk a lagúnák városát.

Negyedik nap a Párommal Padovába utaztunk busszal és vonattal. Még a a nyaralás előtt eldöntöttük, hogy saját szervezésben átugrunk Padovába – neten minden lehetséges dolgot előre megvettünk (vonatjegy, Padova kártya). Először nem tudtam mi található ebben a városban, ezért elkezdtem a neten nézelődni és ekkor derült ki, hogy ebben a városban van a Scrovegni kápolna Giotto freskóval (Mária és Jézus élete). Na innentől kezdve lett nagyon érdekes számomra ez a hely. Nagyon szeretem Giotto festészetét és természetes volt, hogy megyünk Padovába és a kápolnába. Úgy szerveztük, hogy a megérkezésünk után átvettük az előre kifizetett Padova kártyát – amivel több helyre ingyen be lehet menni, valamint a helyi tömegközlekedés is ingyenes – és egyből mentünk a kápolnához. Előre kellett időpontot foglalni és az időpont előtt 1/2 órával kellett átvenni a belépőket. Kicsit szűkösre sikeredett az érkezésünk, de olyan jól érkeztünk, h egy korábbi csoporttal már be is mehettünk a kápolnába. A kápolnába egyszerre max. 15 fő mehet be. Először egy jó 15 perces videót vetítenek le – közben az előző csoport van bent a kápolnában – a kápolnáról és a freskókról. Utána egy zsiliprendszeren keresztül mehetünk be magába a kápolnába, ahol jó 15 perc áll rendelkezésre az ámulásra. Legalábbis részemről az volt. Csak annyit tudok mondani csodálatos látvány és nagy élmény. A kápolna után bementünk az Eremitani Városi Múzeumba, ahol sok kor alkotásai láthatók köztük Giotto festett feszülete is. Utána nyakunkba vettük a város és felkerestük a nevezetességeket. A képek alapján nyomon követhető merrefelé jártunk. Egy dolgot emelnék még ki, a Dóm melletti Keresztelőkápolnát. Itt sem lehetett fényképezni – amit valahol sajnálok is, meg nem is – így erről nincsneke képeim. A kápolna teljes belső felülete festet. A freskókat a firenzei Giustino de’Menabuoi készítette. A Keresztelő Szent Jánosnak szentelt kápolna freskóin Jézus és Keresztelő Szent János életének jeleneteit ábrázolta a művész. Véleményem szerint a gótikus festészet egyik gyöngyszemével állunk szemben. Érdemes megnézni. Mi is hosszabb időt töltöttünk ott, csak üldögélve a freskók közt. Utána már csak sétálgattunk a városban, lényegileg csak az orrunk után menve. Nagyon tetszettek a szűk utcácskák. A nap végén ismét vonatra szálltunk és elindultunk vissza Portogruaróba és onnan busszal Caorléba. Nyaralásunk talán legszebb élménye volt.

A képek feldolgozásával bővül a képtár és a történet is…